Szupermárket-keresztyénség

A kép forrása itt található

Igehirdetés Hós 10,12 alapján

Bevallom, hogy a tegnapi és a mai igehirdetési igét kicseréltem. Még nem csináltam ilyet, de számomra fordítva szólaltatják meg az óévi és újévi gondolatokat. Ez azt jelenti, hogy míg tegnap Mózes 5. könyve került elő, ma Hóseás prófétával foglalkozunk. A központi gondolatot nem árulom még el.

Vannak ún. nagy- és kispróféták az Ószövetségben. A megnevezés nem a betöltött szerepükből, hanem a könyvük terjedelméből jön. A kispróféták egy-egy könyve csak néhány lapot tölt meg. Némelyiket pedig könnyű megjegyezni valamiről. Jónást a cethalról, Habakukot meg Malackáról a Micimackóban, hiszen ő Szent Habakukozik mindig… J Hóseás elsőre nem ugorhat be, azonban utána már könnyű lesz megjegyezni. Megrendítően kezdődik ugyanis a könyve. Őt, a prófétát, arra kéri Isten, hogy egy parázna, vagyis házasságtörő nőt vegyen feleségül. Hóseás pedig megteszi. A házasságtörés ugyebár évezredeken keresztül az egész társadalom előtt főbenjáró bűn volt, amiért – főleg akkoriban – ki is vetette magából az illetőt. Az Úr pedig azt kéri prófétájától, hogy egy ilyen házasságtörő és kitaszított nőt vegyen feleségül.

De itt még nincs vége! Ahogyan gyermekeik születnek, Isten azt kéri, hogy Hóseás beszédes nevet adjon nekik. Az elsőt Jezréelnek hívják, ami a város nevének említésével egy történelmi szégyenfoltját idézi fel a népnek. A második és harmadik gyermek neve pedig még csak nem is név. „Nincs irgalomnak” és „Nem népemnek” kéri, hogy nevezze őket. Hogy miért?

Azért, mert Isten választott népe állandóan több vasat tartott a tűzben. Betartották a hivatalos egyistenhit kultuszát, ám közben csábító volt mindenféle idegen nép istenének követése is. Hóseás próféta az, akitől kezdve megjelenik a paráznaság szimbolikája a nép Istennel való kapcsolatában. Hóseás házasságával azt tartja oda Isten az emberek arca elé, hogy „A tényleges házasságtörőknek nálatok nincs irgalom. De Ti is házasságot törtök velem, amikor más istenekkel háltok, holott nekem esküdtetek. Ezért igazából nem vagytok már a népem.” Gyermekeinek neve – Jezréel, Nincs irgalom és Nem népem – mégis azt jelenti, hogy van irgalom nekik, mert Isten számára ők akkor is a népe. Viszont személyenként kérdés, hogy észhez térnek-e, vagy továbbra is paráznák lesznek istenkapcsolatukban.

Érdemes végigolvasni Hóseás könyvét! 13 fejezet mindössze. Megrendítő látni benne, hogy Isten micsoda lobogó lánggal szerei népét. Hogy mennyire küzd azért, hogy észhez térjenek, és mennyire kész megbocsátani nekik. Így, hogy ismerjük a hátteret – hogy ő maga mondja ki önmagára, hogy ő a megcsalt, szerető fél –, sokkal jobban fogjuk érteni a szöveget.

Mai alapigénk egyetlen igevers ebből: „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.” A vetés és aratás ugyan úgy a megcsalt Istenről szól. Össze-vissza, mindenhova mindent ültettek – előkészítés és gondozás nélkül –, aztán meg voltak lepődve, hogy az életükben minden össze-vissza, elkorcsosulva nőtt fel.

Emlékszem, hogy amikor először jártam annak idején az USA-ban, mennyire megdöbbentett a supermarket christianity (szupermárket-keresztyénség) kifejezés, ami – most már elárulom – a mai központi gondolatunk. Szarkasztikusan ugyan azt írja le, mint a bárkivel paráználkodó istenkapcsolat. Bemegy az ember a gigantikus méretű boltba – ahol mindent lehet kapni –, és kényére-kedvére válogat a vallási dolgok közül. Ebből levesz egy kis ezt, abból meg a kosarába tesz egy kis azt. Púposan megrakott bevásárlókocsinyi cuccát hazaviszi, és egészen addig nem megy, amíg ki nem ürülnek a készletei. Akkor újra kezdi majd a válogatást. Ebbe a szupermárket-keresztyénségbe persze belefér egy kis horoszkóp, babona, reinkarnáció (lélekvándorlás) vagy bármi más.

A környező versekben arról olvasunk Isten népének vetésével és aratásával kapcsolatban – vagyis a szupermárketben megvásárolt vallási kénye-kedvéről –, hogy meg vannak lepődve, hogy nem azt kapják, amit várnak. Azt gondolja a nép, hogy ha ő Istenhez is fordul, meg minden más kisbetűs istenhez is, akkor bebiztosítja magát, és minden a lehető legjobban fog alakulni. Meg vannak sértődve, és istenverte módon élik meg kínlódásaikat, holott a saját tetteik következményét élik meg egyszerűen.

Máshogy fogalmazva: eszik az ember az ünnepek alatt egész nap, másfél héten keresztül. Az ecetes uborkára lecsúszik egy kis bejgli, amit áthozott a szomszédasszony, és hát illik megkóstolni. A karácsonyi süti nem csak a tejszínhabban forog, hanem a halászlében, a pulykában és a pogácsában is. A rossz gyomrunkat pedig végül virslivel és egy kis másnapossággal kúráljuk. Aztán meg vagyunk sértődve, hogy milyen nehezen indul az év. Elsősorban testileg, de ezáltal lelkileg is.

A szupermárket keresztyénség a tényleg gyakorló keresztyén világ szarkasztikus, észhez téríteni akaró kifejezése. A jelenség pedig nálunk Magyarországon ugyan úgy fennáll. Most egy magyar bölcsességet teszek hozzá, ami nem jelenti azt, hogy mi jobbak lennénk náluk. (Sőt, ott hihetetlenül sok gyakorló keresztyén van, nálunk meg nagyítóval kell keresni. Itthon az ufó-kategóriába tartozom a társadalomban azzal, hogy lelkész vagyok, ott meg mindenki azt mondta erre, hogy „De jó! Az én tesóm/unokatesóm/nagynéném/barátnőm stb. is az!”)

No, de térjünk vissza a magyar bölcsességre! „Aki sokat markol, keveset fog.” Isten nem egyszerűen féltékeny, és ebből fakadóan akar az egyetlen lenni az akkori és a mostani emberek életében. Sokkal inkább arról van szó, hogy ő – velünk ellentétben – látja a vegyesfelvágott-keresztyénség következményeit is. Látja, hogy pontosan az ellenkező irányba tartunk, mint ami a célunk. Úgy járunk, mint Hóseásnál a nép: az aratáskor csodálkozunk, hogy miért olyan vetés nőtt számunkra, ami az orrunk előtt van. Ezért lobog olyan hűségesen és szerelmesen felénk Isten aggodalma, és aggodalmából fakadó figyelmeztetése.

Ő tudja, hogy mindent megkaphatunk, amire vágyunk. No, nem az anyagi javakról van persze szó, hanem a biztonságról, a szeretetről, a megbecsültségről és a hasonló értékekről. Ott van a kezében mindez, és lobog a vágytól, hogy nekünk adhassa. Ehhez képest mi csak oda- odarohanunk hozzá – amikor szükségünk van rá –, és ki-kikapunk a kezéből darabokat. Mintha úgy kéne elcsennünk. Pedig ő azért talált ki mindent a bűneset óta, hogy újra nekünk adhassa a mindenséget.

Hóseáson keresztül belenyúlt a nép gondolatvilágába Isten. Persze ismét szeretetből. A házasságtörő nővel történő házasságával, és gyermekeinek meglepő nevével a meghökkentés eszközét választotta, hogy átadhassa üzenetét.

Az új év kezdetén a mi gondolatvilágunkba is a meghökkentés eszközével nyúlt bele Isten. Nem csak Hóseáson keresztül, de a szupermárket-keresztyénség fogalmán keresztül is. Azt mondja igéjében, hogy törjünk fel új szántóföldeket. Ez nem pusztán az új év első napjáról szól számunkra. Ott lüktet benne az, hogy tényleg van irgalom. Lehet tiszta lappal indulni, lehet tudatosan és elkötelezetten újrakezdeni a vetést. Nem úgy, mint eddig, amikor előkészítés és a szükséges földmunkán nélkül – persze lelki síkon!!! – bármit bárhová vetettünk.

Új szántóföldet kínál nekünk Isten. Az a kérdése, hogy elkötelezettek vagyunk-e? Mert ugyebár (a magyar bölcsesség ezt is mondja) egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni… Csak akkor várhatjuk el azt, hogy olyan vetést hozzon az életünk, amiről áhítozunk, ha az ő szeretete mellett nem kacsintgatunk mindenféle másra is. Nem önmagáért féltékeny ő, hanem értünk. Nem akarja, hogy bántódásunk essen. Ámen.