Hát ezért vagyunk eltájolva! ("Eltájolva" c. sorozat - 3. rész)

A kép forrása itt található.

 

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. január 24-én.)

Alapige: 1Móz 2,15-17

"Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz."

Az elmúlt két áhítat során már gondolkodtunk arról, hogy miért vagyunk eltájolva. Azonban ahogyan akkor is mondtam, ma érkezünk meg ennek az igazi üzenetéhez. Nézzük meg ehhez alapigénket!

Még mindig az Éden kertjében játszódó jelenetről van szó, azonban már a bűneset után vagyunk. Éva és Ádám ettek már a tiltott fáról. Ekkor minden megváltozott. És már nem forgathatták vissza az idő kerekét. Nem tehették meg nem történt eseménnyé. Múlt heti kifejezésünkkel élve: a következmények azonnal érezhetőek voltak.

Alapigénkben azt tudtuk meg, hogy szégyellték magukat Isten elől, és elbújtak előle. Addig közvetlenül találkozhattak és beszélhettek vele, és ez volt a természetes számukra. Innentől azonban elkezdődött az Isten elől – hogy úgy mondjam – „elbújni akarás”. Már a legelső emberpár is következmények nélkül akart élni. De már nekik sem sikerült. El kellett hagyniuk az Éden kertjét. Hogy pontosan miért történt ez, arról a sorozat későbbi részeiben fogunk beszélni. De ma még mást gondolunk először végig.

El kellett hagyniuk az Éden kertjét. A paradicsomot. És hogy ne térhessenek vissza, angyalokat állított a bejárathoz, akik lángpallossal védelmezik azt. Fontos, hogy miért történik ez, de a mai áhítatunk kereteit szétfeszíti. Így ebben még türelme kérek tőletek.

Oda viszont már eljutottunk, hogy miért is vagyunk eltájolva: mert nem az Éden kertjében élünk. Talán túl egyszerű magyarázatnak tűnik ez, de attól még így van. Nem csak Ádámnak és Évának kellett elhagynia azt a kertet, hanem miattuk már mi sem oda születtünk. Miért olyan fontos ez?

Azért, mert mégis úgy élünk, úgy hibáztatunk, úgy szeretünk, úgy keresünk felelősöket és úgy megyünk tönkre, mintha az Édenben kellene élnünk. Vagyis állandóan egy tökéletes világot óhajtunk. Ilyen mondatok és gondolatok között élünk: „Ennek nem szabadott volna megtörténnie!” „Ennek csak így és így szabadott volna megtörténnie!” És így tovább.

El vagyunk tájolva. Igen, vagyunk. Nem csak Ti, hanem én is. Mindannyian. Az időnk, energiánk, lelki megküzdésünk nagyon jelentős része arra megy el, hogy azt hisszük, hogy a fájdalmak, nehézségek, borzalmak nem történhettek volna meg. Az azonban az Éden kertjére igaz. Ott nem történhettek volna meg.

Ott nem történhetett volna meg, hogy elválnak a szüleid. Itt sajnos megtörténhet. Ott nem történhetett volna meg, hogy megcsal a szerelmed. Itt sajnos megtörténhet. Ott nem történhetett volna meg, hogy egy betegség veszi át az irányítást helyettetek. Itt megtörténhet. Ott nem történhetett volna meg, hogy bántalmaznak. Itt megtörténhet. Ott nem történhetett volna meg, hogy pont azt taszítod el magadtól, akit a legjobban szeretsz. Itt megtörténhet. És fordítva: ott nem történhetett volna meg az, hogy eltaszít magától az, aki pedig annyira szeret Téged. Itt megtörténhet. Sorolhatnánk tovább napestig a példákat.

Az Éden kertjében nem történhetnének meg a szörnyűségek. Mi, emberek, mégis szinte mindig úgy reagálunk, mintha ott élnénk. El vagyunk tájolva. És ahogyan az előbb már elhangzott, az ezzel a legnagyobb baj, hogy az időnk, energiánk és megküzdésünk legnagyobb része arra megy el, hogy megpróbáljuk valahogyan vagy letagadni, hogy megtörtént, vagy másra kenni a felelősségét, vagy jobb esetben megpróbáljuk feldolgozni, hogy mégis megtörtént.

Talán emlékszel rá, hogy a mostani igehirdetés-sorozat elején arra jutottunk, hogy ha rossz kiindulóponttal olvassuk a térképet, csakis rossz helyre juthatunk vele, mivel rosszul tájoljuk be magunkat. Itt is ez a helyzet. És ez a mai üzenete Istennek a számodra: próbáld meg elfogadni, hogy nem a tökéletes világba születtél már bele. Nem minden mást kell elfogadnod, hanem helyettük „csak” azzal kezdeni, hogy nem ott élsz, ahol akarsz. A tökéletes világ helyett a nagyon is töredékes világ az otthonod.

Ha el tudsz jutni ennek az elfogadására, akkor – ahogyan mondani szoktuk – nem az utcát fűtöd majd. Nem forgácsolódik szét az erőd. Isten jó okkal nem engedte már meg Ádámnak és Évának, hogy az Édenben maradjanak. Innen fogjuk folytatni jövő héten. Addig is vidd tovább magaddal az üzenetet, hogy el vagy tájolva, ha azt hiszed, hogy az Édenben élsz még. És ez szeretettel szól Istentől Hozzád és hozzám. Mert Isten azt szeretné, hogy megtaláljuk a helyünket, és végre segíthessen rajtunk. Ezért akar megtalálni minket. Ámen.