A nekem szóló üzenet kutatása

A kép forrása itt található

Igehirdetés 2Thessz 1,3-10 alapján

Van az a helyzet, amikor csörög a vezetékes telefon, felvesszük, és egy géphang elkezdi darálni nekünk a marketingszöveget. Ki nem állhatom az ilyen eseteket. Én beleszólok, bemutatkozom, és egy párbeszédre vagyok készen. A másik meg először is úgy hív fel, hogy a gyülekezeti számunknál be van jelölve, hogy tilos marketing célból felhasználni. Másodszor pedig nem is a telefon funkciót használja, ahol beszélgetnénk, ketten. Kiabálhatnék, énekelhetnék vagy jódlizhatnék, odáig nem ér el. Csak a maga személytelen üzenetét darálja. (Nálam éppen ezért talán öt másodpercig ha tartanak ezek a hívások…)

Vannak tehát a személytelen üzenetek, amik majd csak megszólítanak valakit, és vannak a személyesek. Azok, amik tényleg nekünk szólnak. Számunkra fontosak és minket érintenek. (A kettő pedig nem különül el markánsan egymástól. Sajnos, vagy nem sajnos…) Ma így szól a központi gondolatunk: a nekem szóló üzenet kutatása.

Nehéz igénk van hozzá. Hálaadással indul, aztán az utolsó időkről, bosszúállásról és bűnhődésről beszél. Súlyos gondolatok, amik súlyos érzéseket keltenek. De nézzünk mögé a látszatnak! Kutassuk benne a személyesen nekünk szóló üzenetet!

Ehhez először is meg kell értenünk azt, hogy az eredeti szöveg mikor, milyen helyzetben keletkezett.

A címzett a Thesszalonika városában élő gyülekezet. Mire hozzájuk eljutott a Jézusról szóló hír, és mire ezeket a Pál apostol által írt sorokat olvassák, már a következő nemzedék él, mint akik Jézus feltámadásakor átélték az eseményeket. Nekik már tehát mások a kérdéseik. Ezek egyike az, hogy Jézus második visszajövetelét – amikor elhozza a mennyországot –, a saját életükben várták. Minden nap valós lehetőség volt számukra erre. Ehhez képest azt élték át, hogy egymás után halnak meg a társaik, Jézus pedig még nem jött vissza. Mire a thesszalonikaiak ezeket a sorokat olvassák, már eltemettek egy generációt. Hol van hát Jézus visszajövetele? Igyekeztek kitartani a hitben, de ráadásul még sok nem keresztyén is gúnyolta őket emiatt.

Sőt! Eddigre már üldözték őket. Bántalmazásokat, zaklatásokat kellett eltűrniük mind a Jézusban nem hívő zsidóktól, mind az ún. pogányoktól. Számos keresztyén már az életével fizetett a hitéért.

Amit Pál ír a számunkra borús és súlyos hangulatú igében, az a Thesszalonikában élőket ebben az élethelyzetben épphogy vigasztalásként érte. Arról hallanak az apostoltól, hogy hálát ad az üldözésekben is kitartó hitükért, és hogy eljön majd Jézus igazságszolgáltatása, amikor ők is és az őket üldözők is Jézus ítélete alá esnek. A hívő thesszalonikaiak Jézussal tölthetik örök életüket, az őket gyötrők pedig rádöbbennek arra, hogy Jézus igenis Isten egyszülött Fia. Ahogyan az addig láthatatlan Isten megjelenik, láthatóvá válik a valóság.

De mi a helyzet a számunkra súlyos hangulatú isteni bosszúállással és büntetéssel? A fordítások nem tudnak mások lenni, mint értelmezések. Aki bogarászott már életében idegen nyelvű szótárat az tudja, hogy egy-egy szóra a legtöbbször egészen sok variáció létezik. Így van ez most is. Amikor lefordítjuk a fenti, nyomasztó hangulatú szavakat, akkor igazából csak a sokadik jelentésük az, amit hallottunk. A jóval előbbi verziójuk – amelyik egyébként igénkben majdnem mindegyik nyomasztó szóra vonatkozik – az igazság szó. Vagyis amikor Jézus megjelenik, akkor a tűz lángjában igazságot szolgáltat. Nem bosszúállásról van tehát szó! Ami eltérő kifejezés ezektől, az pedig ez a rész: „akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek”. Itt az engedelmességet sokkal inkább úgy fordíthatjuk szó szerint, hogy „akik nem hallgatnak oda”, „akik nem figyelnek oda” Istenre. A „nem engedelmeskednek” egy etikai megítélés, a „nem figyelnek” oda pedig egy megállapítás. És mennyire más a kettő!

A fordítások tehát mindig értelmezések is egyben. A saját, immáron 2000 éves keresztyén hagyományunkon alapulnak. Most, ahogy mögé néztünk ennek, és összevetettük a thesszalonikai gyülekezet akkori helyzetével, érezhetjük, hogy mekkora súlya volt ennek az igazságszolgáltatás-ígéretnek az ő számukra. Pozitív, vigasztaló és megerősítő súlya. Nem Jézus visszajövetelének a forgatókönyvét írta le tehát Pál apostol, hanem személyesen az ottani gyülekezetnek fordította le az evangéliumot, a Jézusról szóló örömhírt.

Nekünk éppen azért nem a vigasztaló és reménnyel csordultig feltöltő hangulatot árasztja, mert mi nem az ő élethelyzetükben vagyunk. Számunkra csak géphang, amit mivel nem értünk, és nem érezzük a saját életünkre vonatkozónak, ezért könnyen félre is teszünk. De ha mögé nézünk, ha a nekünk szóló üzenetet kutatjuk benne, egészen máshogy hat!

Itt viszont nagyon fontos tisztáznunk, hogy mit nem jelent a nekünk szóló üzenet kutatása. Azt, hogy önkényesen azt látunk benne, amit csak akarunk. Azt, hogy kényünkre-kedvünkre csűrjük-csavarjuk, amíg azt nem sugározza, amit mi akarunk. Ehelyett arról szól, hogy abba fektetünk időt, energiát és tanulást(!), hogy például a fenti módon meglássuk benne, hogy személyesen hol és hogyan érinti a mi életünket. Hogyan tűnik el a géphang-tónus (ami itt azt jelenti, hogy nem érint engem), és hogyan szólal meg személyesen nekem. Hogyan lehet lefordítani a saját életemre.

Nézzük, mi szólal meg bennünk ilyen személyes hangom, ha ezt a thesszalonikai igét eszerint átfogalmazzuk! Amikor visszajön majd Jézus újra az emberi világunkba, akkor végre eljön a hőn áhított igazság. Akkor valóban szemmel látható lesz, és ha sóvárgunk utána, innentől a saját szemünkkel láthatjuk őt, és élvezhetjük a jelenlétét. Addig pedig mi is élhetünk úgy, hogy ez bármikor eljöhet. Bármikor vége lehet a most ismert világnak. Erre pedig van egy klasszikus formulánk: „Mit tennék, ha ez lenne életem utolsó napja, vagy napjai?” És tudjuk, milyen fantasztikus dolgok nőhetnek ki ebből a hozzáállásból, amikor lekerül a sallang, és az igazán fontos dolgokra figyelünk. Reménység szerint ebben a folyamatban az istenkapcsolatunk is helyrebillen…

Kedves jelenlévők! Ne érjük be kevesebbel, mint a Biblia személyes hangjával, a nekünk szóló üzenettel! Ne higgyük el, hogy a többsége nem képes megérinteni a lelkünket! Inkább kutassuk, ízlelgessük és kezdjük el tanulni a tanulhatót, hogy meg tudjon nyílni előttünk! Mert nincs távol tőlünk Isten igéje. Egészen közel van. A szívünkben és a szánkban, ahogyan a Szentírás mondja. Ne érjük be kevesebbel! Ebből fakad élet. Ámen.