2017. november 1., szerda

Különös helyek a temetők...

A kép forrása itt található

Igehirdetés Lk 13,29 alapján

Különös helyek a temetők egy település életében. Ahogyan az alapigében hallottuk, vannak itt napkeletről és napnyugatról, északról és délről. Vannak, akik egy településen már csak a temetőbe járnak haza, és csak a sírköveken álló nevek ismerősek nekik. Vannak, akik beköltözőként a helyi temetőt ismerik a legkevésbé. Vannak, akik a legtöbb sírnál megállva sok mindent tudnak mesélni, mert ismertek szinte mindenkit.
Vannak, akik keletről kerültek ide, vagy keletről járnak vissza a temetőbe. Jelentse ez akár Veszprémet, Székesfehérvárt, Budapestet vagy Erdélyt. Vannak, akik nyugatról kerültek ide, vagy nyugatról járnak vissza ide a temetőbe. Jelentse ez akár Celldömölköt, Szombathelyet, Németországot vagy Franciaországot. Vannak, akik északról kerültek ide, vagy északról járnak vissza a temetőbe. Jelentse ez akár Győrt, Szlovákiát vagy Csehországot. És vannak, akik délről kerültek ide, vagy délről járnak vissza a temetőbe. Jelentse ez akár Ajkát, Keszthelyt, Kaposvárt vagy Olaszországot. De olyanok is vannak, akik Brazíliából készülnek vissza Alásonyba a gyökereikhez.
Különös helyek a temetők. Vannak, akik kijönnek ide, amikor csak tudnak. És vannak, akiket lelkileg túlontúl megterhel, ha ide kell jönni. Vannak, akik imádkozva állnak meg a sírnál, és vannak, akik éppen egy szeretett ember halála miatt vesztek össze Istennel.
Különös helyek a temetők azért is, mert Jézus újabb megjelenésekor már csak ezek a helyek fognak számítani a földön. Megszűnik minden más a világon, és végre elkezdődhet az az élet, ami fájdalom, félelem, aggódás és minden más nyomorúság nélküli. Amikor megszólal majd az ezt jelző harsona, megnyílik a világ minden sírja, és feltámad mindenki.
Erről azonban még többet árul el alapigénk:
„Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.” Asztalhoz telepednek az Isten országában. Tipikus bibliai kép, ami magyarázatra szorul. Amikor gyászolunk, a temetés után csak azok ülnek le az asztalunkhoz, akiket meghívtunk, és akik el is fogadták a meghívásunkat. Amikor örömünnepünk van, ugyan így alakul.

Isten asztalánál ülni pedig a legnagyobb örömünnepet jelenti. Egy olyan élet-folytatásba küld nekünk meghívót Isten, ahol már semmilyen rossz és nyomorúság nem lesz. És bár a szellemesség sokszor azt mondja erre, hogy ez így roppant unalmas lesz, higgyék el, ez nem így van! Izgalmas, pezsgő, élettel és lendülettel teli folytatás lesz.
Addig pedig rendszeresen ízelítőt ad ebből Isten. Mint az asztalnál ülve ízlelt ételeknél lehetséges, előkóstolót ad Isten azoknak, akik belefeledkeznek a szeretetébe, és lubickolnak benne.
Különös helyek a temetők. Ma, illetve ezekben a napokban mindenki ezek és az otthon között utazik keletről és nyugatról, északról és délről. Sőt! Tündöklenek az éjszakai sötétségben. Most egy temetőt sem lehet nem észrevenni, mert ragyognak a bennük gyújtott mécsesek tengerétől.
Lelkünkbe ivódik ezeknek a napoknak a hangulata, és a fájdalom dacára is találunk benne olyan szépséget, amiben jó megfüröszteni a lelkünket. Isten csodája ez. Nála megtalálják a gyászból fakadó életet, a hétköznapok megsegítését, a megtört szívre létező gyógyírt, de még a nyomorúság nélküli folytatásra szóló meghívót is. Ezennel újra kiküldte Önöknek. Ámen.

5 megjegyzés: