Évadok & epizódok - avagy mindjárt elkezdődik ádvent

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. november 26-i alkalmon, 1Móz 3,15 alapján.

Megvan az az érzés, amikor várod egy sorozatban, hogy végre megtörténjen valami? Amikor tudod, hogy be kell teljesülnie egy szerelemnek, fel kell bukkanni egy rég nem látott szereplőnek, el kell nyernie a méltó jutalmát vagy bűnhődését, vagy ki kell derülnie, hogy ki kinek az apja vagy az anyja. Idegőrlő várakozás tud ez lenni a tévé vagy a laptop képernyője előtt…

Nálam minden sorozatot űberelt a Biblia. Nem biztos, hogy azért, mert lelkész vagyok! Ha ugyanis van alkotás, ami igazán ért ehhez a – jó értelemben vett – feszültség keltéshez, akkor ez a Szentírás. Történt ugyanis, hogy évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a legelejétől a legvégéig elolvasom a Bibliát. Mint egy sima könyvet. Nem kis vállalkozás, mivel amikor kicsi könyv-szerűen a mérete, akkor kicsi a betűmérete is. Létezik az elolvasásához olyan, hogy egy éves vezérfonal. Nos, nekem két és fél év alatt sikerült is ezt teljesítenem… De a lényeg nem az egy éven volt, hanem hogy

A csendesnap 4. témája az elengedésről - "hamu & gyémánt"

A kép forrása itt található

(Az előző résszel nem videó, hanem színdarab kötötte össze ezt a témát.)

(Lázárné Tóth Szilvia evangélikus lelkésznő előadása)

Egyik nyáron Jucus néni úgy járt, hogy mire hazaérkezett a nyaralásból, az egész lakását belepte a korom. De tényleg úgy képzeljétek el, hogy mindent, de mindent koromréteg takart be a nappalitól a konyháig, az előszobától a dolgozószobáig. Ugyanis amíg Jucus néni nyaralt, addig a kéményseprő 8-10 év koromját seperte ki a ház kéményéből. Minden szürkésfekete lett, és a korom alatt minden ugyanolyannak tűnt, semmi sem látszott különlegesnek vagy értékesnek. Ha én erre érkeznék haza, az első gondolatom az lenne, hogy ez nekem nem kell. Be se akarok többé jönni ebbe a lakásba!

Az a durva, hogy az életünkkel is járhatunk így. Megtörténhet, hogy annyi felesleges és számunkra nem fontos dolgot csinálunk, hogy végül nem marad időnk azokra, amelyek tényleg értékes és örömteli dolgok az életünkben. Ha nem foglalkozunk a számunkra fontos emberekkel, ha nem csinálhatjuk azt, amitől repes a szívünk, mert elaprózzuk magunkat mindenféle mással (tévézéssel, telózással, játékokkal, netezéssel), akkor egyszer csak arra ébredünk, hogy nincs is kedvünk felkelni.

És az otthonunkkal vagy a szobánkkal, vagy a talpalatnyi kis kuckónkkal is lehetünk úgy, mint Jucus néni a korommal, vagy a példa kedvéért most hamuval belepett lakásával. Annyi tárgyat felhalmozunk, hogy

A csendesnap 3. témája az elengedésről - "fekete fátyol"

A kép forrása itt található

Az előző rész itt található a linken.

A két előadást összekötő videó ez volt:

(Pethő Jucus előadása)*

Az idei júliusom nagyon szép, és nagyon nehéz volt. Június végén igent mondtam arra, hogy a lelkészetek leszek. Ekkor kezdetét vette a búcsúzás. Én pedig tényleg búcsúztam. Állandóan ilyenek voltak bennem: „Utoljára megyek végig ezen az úton.” „Utoljára vagyok ebben a templomban.” „Utoljára találkozom valakivel.” Nagyon fájdalmas volt. Nőtt bennem az űr. Csak elengedtem és elengedtem. Lehetne úgy fogalmazni, hogy megszivattam magamat, hiszen könnyebb is lehetett volna. Azonban a költözés után életemben először kezdődött úgy egy új időszak az életemben, hogy csak egy-két hét volt bennem az őrült káosz, nem pedig sok hónap.

Amikor ugyanis itt, az új helyen, elkezdett érkezni felém a sok információ, az a kép jelent meg bennem, hogy egy parkolóház előtt túl sok kocsi érkezik egyszerre, és dugó van. Vagyis nem bírtam befogadni a sok újdonságot. Aztán rájöttem, hogy

A csendesnap 2. témája az elengedésről - "Ámor nyila"

A kép forrása itt található

Az első rész itt található a linken.

A két előadást összekötő videó ez volt:

(Lázárné Tóth Szilvia evangélikus lelkésznő előadása)

Emlékeztek Jucus néni legutóbbiáhítatára? A Sziklasír Szervizre? És arra, hogy Jucus néni arról beszélt, hogy Jézus azért jött, hogy ÉLETÜNK legyen, sőt BŐSÉGBEN éljünk? Igazi, nagybetűs, viruló életünk legyen? Hát a szerelem és az elengedés kapcsolatát is azért hozzuk ma ide, hogy efelé a teljes és boldog élet felé mehessünk.

Van egy ismerősöm, Géza bácsi. Igazából nem ez a neve, de én most Géza bácsinak fogom hívni. Már majdnem 80 éves, és a kedvenc témája a szerelem és a szex. Sokat mesél nekem a szerelmeiről. Hogy mennyi, de mennyi nőt kellett elengednie, míg végül rátalált a feleségére. Géza bácsi könnyen szerelembe tudott esni, és több barátnője is volt, akit szívesen elvett volna. De valahogyan ő is és a szerelmei is tudták, hogy házasodni olyan emberrel érdemes, akivel összeillünk. Ezért volt olyan, hogy Géza bácsi úgy döntött, akármilyen szerelmes is, nem kéri meg a lány kezét. Meg volt olyan is, amikor a barátnő szakított Géza bácsival. A lényeg az, hogy akármilyen nehéz és fájdalmas is volt, ezek a szerelmes emberek elengedték egymást, mert úgy érezték, ha folytatnák a kapcsolatukat, az nem a teljes és boldog élet felé vinné őket. Aztán végül

A csendesnap 1. témája az elengedésről - "fiókok & ajtók"

A kép forrása itt található

(Pethő Jucus előadása)*

Képzelj magad elé egy lakást! (Ha szeretsz rendet tartani, most akkor is gyere velem gondolatban!) Keresel egy pólót. Széttúrsz mindent érte a ruhásszekrényben. Rendet pedig nem teszel utána. Ezt a szokásodat pedig megtartod. Semmit nem teszel helyre a lakásban. Sőt! Minden fiókot és szekrényajtót nyitva hagysz.

A lakásodba pedig változatlanul kerülnek be újabb és újabb tárgyak. Van, amit Te hozol be. Van, amit más ad Neked. Ahogyan a meglévő tárgyak nem kerülnek vissza a helyükre, az új tárgyaknak sem keresel helyet. Nyitva van minden fiók és minden ajtó is közben a lakásban így őrületes kupi indul növekedésnek. Egy idő után már csak egy-egy ösvényen tudsz a lakásban közlekedni, de így is állandóan nekimész valaminek. Észrevétlenül döntesz úgy újra és újra, hogy a lakásodon kívül töltöd az időt, és nem belül. Túl sok ott a zavaró körülmény…

A lakás most a gondolatainkat, a belső világunkat jelképezi. Azt megtanultuk már, hogy az okostelefonon nem csak ki kell lépni az alkalmazásokból, hanem le is kell állítani a folyamatokat, mivel az akkumulátort észrevétlenül lemerítik. A velünk történő eseményekre azonban sajnos nem így gondolunk. Pedig ugyan ez játszódik le. Megnyit például bennünk egy emléket egy találkozás. Utána nem rakjuk helyre magunkban, így a lelki aksinkat pillanatok alatt lemeríti a sok-sok megnyitott „alkalmazás”.

Tudom, hogy Ti a telefonos példát jobban értitek diákként, azonban a kupis lakás képe még tovább visz minket. Megmutatja ugyanis azt,

Amikor elfolyik az életerő

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. november 19-i alkalmon, Jn 10,10b alapján.

Nincs semmi figyelmetlenség abban, hogy ugyan azt az alapigét választottam mára, mint a legutóbbi áhítatra. Az életről beszéltünk akkor, és ma folytatjuk tovább. Mivelazonban ez már egy hónapja volt, idézzük fel, hogy meddig jutottunk akkor!

Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk. Mi azonban többnyire nem az élet bőségét tapasztaljuk meg. Ilyenkor nem vele van a baj, és nem is velünk. Egyszerűen az életünk használatából következik az, hogy idővel egyre többféle hibaüzenetet küld, mint a több éves laptop. Erre mondtuk azt, hogy elvihetjük az életünket a Sziklasír Szervízbe, vagyis Jézushoz. Ő visszaadhatja az életünk bőségét. Ma tovább megyünk annak a megértésében, hogy mi is történik ilyenkor, amikor az élet bősége helyett az élet szűkösségét és szűkölését éljük meg.

Adott egy 1,5 literes ásványvizes flakon. Mondjuk azt a példa kedvéért, hogy ennyi életerőnk, ennyi energiánk van egy napra. Most jön egy megdöbbentő információ: minden napra ugyan annyi életerőnk van. Sem több, sem kevesebb. Minden nap megadja ezt nekünk Isten. Mi mégsem ezt érezzük. Van, amikor hosszú távon alig van erőnk a napokhoz, máskor meg lendületesek vagyunk. Hogy is van ez?

A csendesnap videói & a nap dala

Íme a KLEVAIs csendesnap videói egy helyen. (A napokban felkerül majd a hat téma eredeti, írott verziója is, és a videók ezekhez kapcsolódóan is megtalálhatóak lesznek.)

A nap dala ez volt: Children of Distance - Nem menekülök el....

1. videó, ami a "fiókok & ajtók", valamint az "Ámor nyilát" kötötte össze: egy zseniális motivációs videó.

2. videó, ami  az "Ámor nyilát", valamint a "fekete fátyolt" kötötte össze: a magyar Attraction árnyékszínház előadása.

3. videó, ami a "hamu & gyémántot", valamint a "fehér zászlót kötötte össze: egy megindító tánc, ahol az egyik táncos kerekesszékes.

4. videó, ami a "fehér zászlót", valamint a "dobozt" kötötte össze: Thomas Edison képességeinek megrendítő története.

Vidd el a Sziklasír Szervizbe!

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. október 8-i alkalmon, Jn 10,10b alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Mivel középiskolás koromban két szakos voltam, így választanom kellett, hogy a kettő közül melyikből érettségizem. Bár a közgázt is szerettem, és szeretem a mai napig, a választás mégis egyértelmű volt. A másik szakomból vizsgáztam, szoftvertechnológiából. Ez 2002 tavaszán olyan nagy szó volt, hogy mi voltunk az országban az elsők. Eljött a nagy nap. Írásbeli szoftverből. (Most is érzem a gyomromban a görcsöt…) Ránéztem a lapra, és úgy tippelem, hogy zöld színű lehetett az arcom. Lapoztam. Aztán még tovább lapoztam. A rosszullét színei csak tovább pompáztak az arcomon. A papíron ugyanis a feladatsor hardver volt… Akiknek ez nem mond semmit: olyan, mintha magyar irodalom helyett magyar nyelvtan lett volna.

Ismeritek ezt az érzést, ugye, amikor valami nem történhetne meg, és mégis megtörténik? Ha pedig megtörténik, akkor alkalmazkodni kell hozzá.

Jézustól ma ezt a mondatot hallottuk: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Te ezt érzed? Igazi, nagybetűs, viruló életed van?

Elárulom, miért köszönünk úgy mi evangélikusok, hogy "Erős vár a mi Istenünk!"

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. október 8-i alkalmon, Zsolt 46,2 alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Képzelj el egy olyan okostelefont, ami tényleg törhetetlen! Nem csak úgy nagyjából, hanem kalapáccsal sem verhető szét. Ha leejted a tizedikről, még egy apró karcolás sem lesz rajta. Olyan szuper erős okostelót képzelj el, aminek nem hogy nagy teljesítménye és memóriája van, de korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. Annyi idő alatt tölt le egy filmet, amennyi idő alatt a másik oldaladra fordulsz az ágyban. Extra könnyű, extra vékony, de óriási kijelzője van. Ha pedig kell, akkor összehajthatod, ugyanis a legújabb technológia már ezt is lehetővé teszi. És majdnem elfelejtettem a lényeget: soha nem merül le.

Nos, nem találtam fel a csúcserős és legújabb generációs okostelefont, mert akkor már a Szilícium-völgy lelkésze lennék, és nem a Tiétek… Ehelyett éppen azt mondtam el Nektek két percben, hogy mit jelent az „Erős vár a mi Istenünk!” köszönés: a világ legerősebb, legelképzelhetetlenebb és legmegbízhatóbb, no meg legokosabb Létezője áll a rendelkezésetekre.

Le a kalappal amúgy előttetek, ugyanis nagyon sokan kiválóan helyt álltok a napi sokszori „Erős vár a mi Istenünk!” köszönéssel! Találkozzunk akár a lépcsőn, akár a bejárat előtt, akár a folyosón, akár az ebédlőben. Ma azt szeretném elősegíteni, hogy értsétek, miért teszünk így.

Jézusról

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. október 1-i alkalmon, Lk 2,52 alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Bár van meseszép része a születésének, sok mindenben már egy volt akkor is közülünk. Anyja például úgy lett terhes vele, hogy egyértelmű volt vőlegényével mindkettejüknek, hogy nem ő az apa. A férfi azonban mégis vállalta őket. (Hozzá kell tenni persze, hogy náluk egészen más ok volt a háttérben, mint napjainkban.)

A helyzet tovább súlyosbodott. A szülés előtt nem sokkal el kellett hagyniuk az otthonukat egy állami rendelet miatt. Ahogy megérkeztek a kijelölt, távoli településre, a szállók teltházat jelentettek. Mivel szegény embert még az ág is húzza, a szülés is ekkor indult be. Beérték hát az egyetlen lehetséges hellyel: az istállóval. Megszületett a gyermek. Széna és szalma közé, tehénbőgésbe, istállószagba és az állatok etetőjébe.

A megpróbáltatásoknak pedig még nem volt végük. Bár a világ kivetettjeként jött a világra, az ország vezetője mégis gyilkos dühvel kerestette. Így a néhány napos csecsemővel el kellett hagyni az országot titokban és kínban. Migránsok lettek.

Évek jöttek, ameddig külföldön éltek. Idegenként az amúgy is idegen világban. Aztán mire a növekvő kisgyermek megszokta volna ezt az életet, költözni kellett. Vissza az eredeti országba. A gyermeknek azonban hátra kellett hagynia ottani játszótársait és titkos helyeit. Indult az új megszokása.

Nevelőapjának bár nem volt túl előkelő a munkája, de meg tudtak élni belőle.

Jó, ha a gyertyák csonkig égnek. Csak nem mindegy mikor!

A kép forrása itt található

Igehirdetés a Felvidéken (Lőkösházán, Sajógömörön és Lekenyén) 2018. szeptember 23-án, 1Kor 1,10-17 alapján

A gyertyák csonkig égnek. Márai Sándornak ez a regénye máig az egyik legnagyobb hatású olvasmány-élményem. Ahogyan a napokban az alapige kapcsán újra eszembe jutott ez a beszélgetés-folyam, meg is lepődtem azon, hogy úgy is bemászott a bőröm alá, hogy nagyon fiatalon olvastam. Mindaz a mélység, ami a réges-régen ki nem mondott, elfojtott, elhallgatott, néma pokollá változtatott múltbeli sebekről szól a regényben, az életkorral mélyül el igazán.

A csonkig égő gyertyák mellett, negyven év elteltével, Henrik és Konrád újra találkozik. Életük vége felé közeledve már tudnak és akarnak beszélni a múltról. A katonaiskolában köttetett barátságukról, majd Krisztináról, aki az egyikük felesége volt, de a másik is szerette. Mi történt velük? A két férfi egyetlen éjszakát beszélget végig erről, miközben a szobában a gyertyák csonkig égnek.

Mai igénket ennek a monológ-regénynek a hangulatán keresztül értelmezzük. A központi gondolatunk ez lesz: Jó, ha a gyertyák csonkig égnek. Csak nem mindegy mikor!

"Az én történetem (nyomán)..." 1. rész - Dr. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök

Új szolgálati helyemen, a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Iskolában a felsősök és gimnazisták számára az áhítat előtt hétről hétre vetíteni fogunk egy-egy rövid videót, amiben általam felkért emberek üzennek nekik a saját élettörténetük nyomán. Az, hogy kik fogadják el a felkérésemet, kiderül majd az epizódokból. Terveim szerint azonban egészen különböző embereket szeretnék megszólaltatni. A felkérés szövegében szerepel az, hogy a videó a széles, internetes nyilvánosság elé is kerül, így adom szeretettel közre az első rész, melyben Északi Egyházkerületünk püspöke, egyben a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, DR. FABINY TAMÁS üzen. A felkérés azonban a személyes szálnál kezdődik: püspök úr annak idején a mi iskolánkban tanult. Egykori miskolci diákként (is) üzen a mostani miskolci  diákoknak.

Én kíváncsi vagyok az igazi énedre! És kíváncsi vagyok Isten igazi énjére is!

A kép forrása itt található

A reggeli áhítat eredeti, írott szövege a Kossuth iskolában a 2018. szeptember 17-i alkalmon, ApCsel 17,23b alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Egy stand-up comedy blokkot le lehetett volna forgatni a belső gondolataimról annak idején, amikor az USÁ-ban voltam. Ha ugyanis vidám voltam azt mondták, hogy „Jé, a magyarok milyen vidámak!” Ha fáradt vagy szomorú voltam, akkor rögtön úgy szólt a mondat, hogy „Jé, a magyarok milyen mélabúsak!” Ha pedig éppen én, általuk ismert egyetlen magyar valami miatt dühös voltam, akkor egyenes következtetésre jutottak, hogy „Jé, a magyarok milyen dühösek!”

Pedig az egy ember az nem az egész nép. Értjük és tudjuk. Mármint ha valaki így felhívja rá a figyelmünket. De más helyzetben beleesünk mi is a csapdába. Ha például elfelejtünk valamit, akkor a fejünkhöz csapunk, hogy „De hülye vagyok!” Ekkor ugyan ezt tesszük:

A szíveddel énekelj és zenélj! (Ne a fejeddel.)

A kép forrása itt található

A reggeli áhítat eredeti, írott szövege a 2018. szeptember 10-i alkalmon Zsolt 77,7 alapján.

Képzeljetek el egy csomag eredeti gyurmát, ami még nem volt kibontva! Kihúzzátok a dobozból. Leveszitek róla a fóliát. Másnak csak egy darab tárgy ez. Azonban minden kisgyerek számára csoda van benne. Mert kisgyerekként még nem gyurmát látunk benne, hanem fát, kiskutyát, házat, autót, pónilovat vagy bármi mást, amit megformálhatunk belőle. Soha nincs vége a lehetőségeknek.

Amikor hallunk egy zenét az olyan, mintha kisgyerekként gyurmáznánk. Az csak egy alapanyag, amiből bármi kihozható. Hallunk bárhol egy bármilyen zenét. Az egyiknek a kitartásról fog szólni, a másiknak a szomorúságról. Valakinek az édesanyja jut róla eszébe, aki ezt énekelte neki. Megint más valaki egy fantasztikus lassúzásra emlékszik vissza. És sorolhatnánk tovább. Egy zeneszám hiába készül el, soha nem lesz befejezett egész. Bennünk él tovább. Sőt! Ha később újra meghallgatjuk, már más jelentéssel bír nekünk is. Más érzések és emlékek kötődnek már hozzá anélkül, hogy sokszor felismernénk ezt.

A mai bibliai mondatunk erről szól. Dávid király mondata ezt a Zsoltárok könyvében:

Mozdulj, ha félsz! A bénultság helyett erős leszel.

Tanévnyitó igehirdetés Mk 9,6 alapján (írott verzióban).

Mondanám, hogy képzeljétek el, hogy féltek valamitől, de azt hiszem, hogy ezt így a tanév elején nem nagyon kell külön kérnem… Ahogyan nő a félelmünk, és szorongássá válik, úgy kerülünk bele abba a helyzetbe, amibe Péter és társai kerültek: „Nem tudta ugyanis [Péter], hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket.”

A testünk ilyenkor elkezd változni. Például rohamosan emelkedik a pulzusunk, nyugalmi állapotban is. Ahogyan a szorongás egyre gyorsabban szorítja össze a szívünket, egyre több és több funkciót kell cserébe csökkentenie bennünk, hogy máshová helyezze át a hangsúlyt. Péter példájával élve mondjuk az első lépcsőfok egy létrán az, hogy össze-vissza kezdünk el beszélni. Aztán halad-halad felfelé a pulzusunk, és még nyugalmi állapotban is el tudjuk érni sajnos a 180-as rémálom-határt. Mondjuk ez a létra teteje. Amikor ekkora sztrádán hasít a pulzusunk, akkor már a pszichés funkcióink gyakorlatilag már nem nagyon működnek. Mit jelent ez? Nem tudunk például logikailag összefűzni dolgokat, hogy mi mihez kapcsolódik. Aztán nem működik a rövid távú emlékezetünk, tehát tényleg nem tudjuk meghallani, illetve feldolgozni azt, amit nekünk mondanak. Sorolhatnám tovább, de inkább úgy fogalmazok, hogy 180-as pulzusnál már zombi-üzemmódban vagyunk. (Amikor dühösek vagyunk, illetve veszekszünk, ugyan ez történik velünk.) Mintha be lennénk kényszerítve a létra alá, összegörnyedve. Mintha be lennénk zárva egy ketrecbe a saját fejünkben.

Péter is nagyon félt, amikor ebbe a megrendítő helyzetbe került bele. Sőt! Képzeljétek el, hogy Péterről tudjuk a tizenkettes tanítványi körből a legcikibb történeteket. Mintha mágnesként vonzotta volna magához őket. De mégis ő lett az, aki a legnagyobb és legismertebb lett közülük. Az, aki minden über-ciki helyzete és gyakori félelmei ellenére is Jézus felkérésére lett az egyház alapja. Hogy lehetséges ez? Legyőzte a félelmeit?

Siker = nagyon sok kudarc (Jézus és Péter a vízen - 3. rész)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mt,14,22-33 alapján

(Az első rész itt, a második pedig itt olvasható.)

Kudarc. Beégés. Elutasítás. Pofára esés. Felsülés. Bukás. Krach. Sikertelenség. Balsiker. Blama. Bukás. Csőd. Nevetségessé válás. Megszégyenülés. Vereség. A sort pedig folytathatnánk a végtelenségig. Hogyha azonban érzelmileg akarjuk leírni, akkor pedig legjobban a megsemmisülés szó illik rá. Két okból is. Egyfelől inkább válnánk láthatatlanná, és nyílna meg alattunk a föld, csak ne kelljen valami nagy blamában benne maradnunk. Másfelől az emberek többségére olyan elementáris erővel hat a kudarc, hogy úgy érzik, hogy tényleg megsemmisíti egész valójukat az, amiben elbuktak.

A mai központi gondolatunk így hangzik: siker = nagyon sok kudarc. Igen, jól hallották (olvasták)! A siker nagyon sok kudarccal egyenlő. Sikeren pedig itt nem a befutott nagymenőket érjük, hanem a maguk területén valamiben sikeres embereket. És mindannyian számos területen lehetünk és vagyunk sikeresek.

Biztonságérzet ≠ függőség vagy felelőtlenség, hanem... (Jézus és Péter a vízen - 2. rész)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mt 14,22-33 alapján

(A sorozat első része itt található.)

Ezekben a hetekben, amikor búcsúzunk a gyülekezetekkel egymástól, ugyan arról az igehelyről szólnak az igehirdetések, de vasárnapról vasárnapra annak más részéről, és a blogon érnek össze. Jézus és Péter vízen járásáról van szó. Múlt héten, a történet első harmadában, addig jutottunk, hogy az 5000 ember megvendégelése után Jézus egyedül akart maradni egy fél napot, és a tanítványokat is magukra akarta hagyni gondolkodni, amolyan csoportos lelkigondozásként. Amikor éjjel utánuk indult, „egyszerűben” elsétált hozzájuk 4-5 kilométert a víz tetején… Az előző nap eseményeitől, és a kísértetnek hitt jelenségtől halálra rémült tanítványok Jézus hangjától azonban megnyugodtak. Péter szívében pedig már készülődött valami…

Központi gondolatunk ma az ő vízen járásához kötődik, és így szól: a biztonságérzet ≠ a függőséggel vagy a felelőtlenséggel hanem… Hanem valami mással egyenlő a biztonságérzet. Hogy mivel, az később derül csak ki.

Nem minden helyzetből lesz csoda (Jézus és Péter a vízen - 1. rész)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mt 14,22-33 alapján

Egy három részes igehirdetés-sorozat első része következik most. Mindhárom igehirdetés Jézus és Péter vízen járásának történetéről fog szólni. Az elsőben Jézus áll egyedül a víztükör tetején. A másodikban Jézus és Péter is a vízen jár. A harmadikban pedig Jézus továbbra is a víz felszínén van, Péter pedig süllyed a habokban. Ez a hármas sorozat egyben a gyülekezetektől való búcsú-igehirdetéseimet is jelenti.

A mai, első részben a történet elejéről van szó, amikor még csak Jézus jár a vízen, Péter pedig a többi tanítvánnyal együtt a csónakban van. A központi gondolatunk így szól: nem minden helyzetből lesz csoda.

Játszunk először a képzeletünkkel! Képzeljük el, milyen lehet vízen járni! Sőt! A történetből kiderül, hogy nagy szélben történik mindez. Tehát úgy képzeljük el azt, hogy a vízen járunk, hogy közben hatalmas hullámok csapkodnak! (A szörfösök élveznék…) Úgy haladunk a víz tetején, hogy közben időnként be-beterít minket egy taréj. Mit érzünk a lábunk alatt? A víz puhaságát, vagy inkább mintha szilárd lenne? Belesüllyed-e a lábunk pár centire a vízbe – mondjuk amikor lépünk –, vagy teljesen a felszínen járunk? És vizes lesz-e a lábunk, vagy lepereg rólunk minden csepp? Fantasztikus lenne kipróbálni. De nem minden helyzetből lesz csoda, így este ki tudjuk majd a vízzel vakarni magunkat a koszból… Nem fog csak úgy leperegni rólunk a víz!

Jézus tudott a vízen járni. Csak nem szokott. Mindössze ez az egyetlen eset – a feljegyzettek között persze –, amikor ezt megtette. Amikor János megkeresztelte, akkor ugyan úgy merült el a vízben, ahogy mi szoktunk. Amikor a víz hangosító-képességét kihasználva korábban egy csónakból beszélt, a csónakkal bent be a vízbe. Vagy amikor kérte Pétert, hogy vigye el halászni, a szokott módon ment vele. Nem minden helyzetből készített csodát. Nem mindig a víztükör tetején jött-ment, amikor élhetett volna ezzel a közlekedési móddal.

Vajon miért? Tudni nem tudhatom a választ, csak a saját következtetésemet tudom megosztani Önökkel.

IGEN = NEM (Avagy ha igent mondasz valamire, az számos dologra egyúttal nemet jelent.)

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Sám 7,3-6 alapján

Az igen egyenlő a nemmel. Nem, nem őrültem meg, hogy ilyeneket mondok, pusztán egy speciális helyzetről fogunk ma beszélni. Vannak persze népek, akik az igenre tagadólag rázzák a fejüket, és a nemre bólogatnak, de mi nem róluk beszélünk, hanem arról, hogy ha igent mondunk valamire, akkor számos dologra nemet mondunk. Azzal például, hogy most itt vagyunk a templompadokban, és igent mondtunk a mai istentiszteletre, egyidejűleg nem az ebédet főzzük otthon, nem a szőlőt kapáljuk, vagy nem a foci vb eddigi legjobb pillanatait nézegetjük vissza. Ezt jelenti az „igen = nem”. Ehhez a központi gondolathoz fogunk majd visszatérni, de előbb megnézzük azt, hogy miből is formálódott ez ki.

Sámuel próféta könyvéből hallottuk a mai alapigénket. A kis Sámuel, aki annak idején a templomban aludt, mára komoly felnőtt és próféta lett. Bár még csak két könyvének az elején járunk ebben a történetben, van egy nagy ugrás az időben. Az előző, hatodik fejezet, és a mostani között 20 év telt el. Ennek az ugrásnak az oka egy tárgy, méghozzá Izráel akkori népének legszentebb tárgya, a szövetség ládája.

Ezt a ládát még az Egyiptomból való szabadulás után, a 40 éves sivatagi vándorlás alatt kérte Isten, hogy készítsék el, méghozzá pontosan úgy, ahogyan ő elmondta Mózesnek. Innentől végig magukkal vitték, és kiemelt szerepet kapott mindennapjaikban. Ezt azonban ne egy ládikónak képzeljék el, hanem egy olyan hatalmas és nehéz tárgynak, amit a két pár tartórúddal négy ember volt csak képes felemelni!

Igénk elején ezt hallottuk Sámuel szájából, a néphez szólva:

Isteni GDPR (adatvédelem)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jn 8,1-11 alapján

GDPR, vagyis az Európai Unió adatvédelmi rendelete. Az, ami a cégek, egyesületek, alapítványok és minden más szervezet életét megbolygatja mostanában. Köztük a gyülekezetekét is. Sőt! Minden emberét, mivel ezernyi helyen kell nyilatkoznunk arról, hogy kezelhetik-e az adatainkat. Az emailt használók postafiókját például naponta töltik fel ilyen tájékoztatásokkal. A cél az, hogy védjék az adatainkat. Ezt a Zuckerberg-féle facebook-botrány tökéletesen bemutatta az elmúlt hónapokban. Mindenki tudja, hogy komolyan foglalkozni kell az adatvédelemmel, csak szinte mindenki szkeptikus a megvalósítást illetően, hogy tényleg beválik-e majd a rendszer…

Mi azonban nem ezt fogjuk elemezni, hanem összegyúrjuk majd az igével, Jézus és a házasságtörő asszony történetével. A központi gondolat ez lesz: isteni GDPR (adatvédelem).

Holdfény a zsebben

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mk 1,14-20 alapján

Néhány napja történt. Már az esti szürkület és a sötétség beállta között jártunk. Indultam ki a teraszomra, hogy behozzam a ruhaszárítót. Ekkor egyszer csak megláttam, ahogy egy fa teteje felett éppen készült áttörni a ragyogó hold a sűrű felhőkön. Csodálatos volt. A ruhaszárítót még gyorsan betettem a lakásba, aztán a leültem a teraszon, szemben a holddal.

Ahogy ittam magamba a ragyogását, azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen többnyire észre sem veszem. Vagy ha meglátom, csak pár pillanatra gyönyörködök el az éjszakai fényárján. Nappal meg, ha látjuk, akkor sem látjuk, hiszen olyan kicsi kis folt az égen! Pedig én jártam a NASA houstoni központjában. Láttam a sok képet, felvételt, űrruhát és egyéb felszerelést. A hold óriási! Számunkra elképzelhetetlen méretű. Onnan azonban, ahol mi élünk, eltörpül a jelentősége.

Ezt a szálat fogjuk tovább fűzni majd. Előtte azonban a legfontosabbat, az igét nézzük meg. A központi gondolatunk ez lesz: holdfény a zsebben.

A valódi hűségről

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jel 2,10c alapján

Tegnap az egész napom az esküvőkről szólt. Délelőtt jegyes-beszélgetésünk volt a barátaimmal, akiket két hét múlva esketek. Kora délután egy másik párt eskettem, és mielőtt egy harmadik pár esküvőjére mentem volna még estefelé, a barátaimmal beszélgettünk egy finom fagyi mellett, az ugyebár két hét múlva esedékes esküvőről.

Igehirdetési igénket, ami a hűségről szól, már napokkal korábban kiválasztottam, így nem a tegnapi nap ihlette. Az inkább plusz töltet lett hozzá. Sokkal inkább a mai ünnepünk apropója adta a klasszikus rendtől eltérő választásomat, mivel gyülekezetünkben ma van a jubiláns konfirmációi ünnepség egész napos rendezvénye.

Jézus ezt mondja ma: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” A konfirmációi liturgia pedig, ami 5, 10, 25 vagy éppen 50 éve elhangzott, amikor itt álltak az oltárnál, és ma elhangzik majd a jubileum jegyében újra, sok mindent hordoz ehhez. A konfirmációi kérdésben például:

VIP társaság + "VIP" képességek = pünkösd

A kép forrása itt található

Igehirdetés ApCsel 2,14-17a alapján

Ha fiúnak születtem volna, Péternek neveztek volna el a szüleim. Szeretek nő lenni, így már csak ezért sem bánom, hogy Juditnak hívnak. Ráadásul a Pethő Péter számomra majdnem olyan, mint Pató Pál úr Petőfi versében, így duplán örülök…

A mai igehirdetésben azonban egyszerre maradok női önmagamnál, és egyszerre veszem kölcsön Péter köntösét. Pünkösd és Péter. Ez az alapállás. A zsidó pünkösdöt ünnepelték ekkor, vagyis a törvényt és az aratási hálaadást. Tíz nappal korábban ment Jézus a mennybe, és őket az ünnep egy lakásba bezárva találja. Bár a város zsúfolásig tele van, ők félnek a húsvéti események miatt, illetve ebben a városban kell megvárniuk a Jézus által megígért Szentlelket. Igénk előzményében egyszer csak egy szélrohamhoz hasonló, hatalmas zúgás támad a tanítványok között, és a fejük tetején olyan lángnyelvek jelennek meg, amik nem bántják őket. Megérkezett a Szentlélek.

A zúgást a városban tartózkodók is megérzik, és összefutnak a téren. Vajon mi lehet ez?

Nem mindegy, hogyan használom...

A kép forrása itt található

Igehirdetés 4Móz 20,6-13 alapján

„A harmadik kijáraton hagyd el a körforgalmat!” – mondja a GPS. És milyen logikus, nem? Megvárjuk, hogy jönnek-e balról, aztán elindulunk jobbra, és az adott kijáraton elhagyjuk a körforgalmat. Persze sosem egyszerű, amikor egy hétköznapi kereszteződést átvarázsolnak ilyenné, azonban tagadhatatlanul szeretjük a végeredményét: nem kell már hosszan várakozni, mire a KRESZ szerint eljuthatunk a kívánt irányba.

Szeretjük, mert ismerjük. Azonban nem mindenki van ezzel így. Amikor a 2000-es évek elején az USA-ban tanultam, akkor legalábbis még nem nagyon volt ott nagyon ilyen. Amikor a közeli kertvárosban szoktam sétálni (Tudják, olyan környék, mint például a Született feleségek c. sorozatban!), egyszer csak megláttam egyet. Az elképedésem csak ez után jött. Kinek hogyan volt ugyanis logikus, úgy használta. Harmadik kijárat jobbról? Ugyan már! Balról az rögtön az első! És már indultak is. Vagy szembe kéne átmenni? Hát az elég fájdalmas a kerékvetőkön keresztül…

Én meg, akinek a kisujjában van a körforgalom, csak álltam ott, és végre egyszer én is megállapíthattam, hogy ők nem értenek valamit. Gondolom valaki Európából lemásolta, megépítették, aztán rájöttek, hogy mivel az emberek nem ismerik, nem is tudják használni. Mi, akik egyértelműnek vesszük a szabályait, segítségnek tartjuk. Ők, akik nem ismerik (vagy akkor még nem ismerték), csak hátráltatásnak és kitolásnak élték meg. Mi erről fogunk ma gondolkodni: nem mindegy, hogyan használom. Adott valami az életemben, amit használatok így, használhatok úgy, meg amúgy is. Csak nem mindegy, hogyan teszem…

Alapigénk, amiből kinőtt ez a gondolat, a komoly elégedetlenséget és értetlenséget kiváltó történetek egyike a Bibliában.

Egy fontos pillanat

A kép forrása itt található

Igehirdetés Dán 7,13-14 alapján

Egy képpel, illetve egy plakáttal indulunk ma útnak. A 2014-es „Isten Fia” c. film plakátját látjuk, feliratok nélkül. Bevallom, nem láttam még a filmet, ez a kép azonban nagyon megfogott. Pedig elsőre az ugrott be róla, hogy ha levágom a bal feléről azt a sötét harmadot, akkor jó lesz… Aztán rájöttem, hogy nem véletlen a kompozíció. A sötétből érkezik a világosság, az átmenet pedig középen a Golgota, Jézus keresztjével.

Nem a képet fogjuk azonban végigelemezni, hanem bizonyos részeit emeljük csak ki, és visszük magunkkal. A sötétből való átmenetet a fénybe, majd a teljes világosságot. A keresztet, ami megtöri a mélységes, fekete ürességet. És Jézus tekintetét, amiben ott vannak az átélt gyűrődések és gyötrődések, de mellette az egész világ is. Ezeket fogjuk az igével összefűzni. A központi gondolatunk ez lesz: egy fontos pillanat.

Mennybemenetel napja van ma. 40 nappal vagyunk húsvét után, mivel ennyi napot töltött feltámadott testében Jézus a földön, és ekkor ment fel a mennybe, miközben tanítványai ott álltak körülötte a hegyen.

Ádvent óta többször volt már szó arról, hogy idén a szokott igehirdetési rendektől eltérő szakaszok adják az alapigéket. Ma Dániel próféta könyvéből hallottuk ezt.

Bőséges válasz ("Anyu, Apu, jövök a világotokba!")

A kép forrása itt található

Igehirdetés 4Móz 6,22-27 alapján

Amikor el szoktak hangozni az előbb hallott szavai az ároni áldásnak, akkor tudjuk, hogy már csak egy ének, és vége lesz az istentiszteletnek. Nos, ez most még nem az a pont…

Egyházunkban ma az imádság vasárnapja van, idén pedig ez éppen anyák napjára esik. És bár hivatalosan június harmadik vasárnapján van az apák napja, mi egy időpontban köszöntjük őket is a mai napon. Ezek a gondolatok gyűlnek tehát egy csokorba ma: az imádság és a szüleink. A központi gondolatunk ez lesz hozzá: Bőséges válasz – „Anyu, Apu, jövök a világotokba!” Nézzük hát!

Amikor kiderül, hogy valaki gyermeket vár, hatalmas eseményláncolat indul útjára. Bérlete lesz a kismamának az orvosokhoz, elkezdi kiművelni magát az elméletből, beszerzik a kiságytól a pelenkáig mindazt, ami szükséges. Lehet, hogy közben úgy is döntenek, hogy le kell cserélni az autót, de az is lehet, hogy már az eddigi otthon sem megfelelő az érkező kis jövevény fogadására. Az azonban biztos, hogy a lakás felfordul… Lehet, hogy közelebb költöznek a nagyszülők, vagy hirtelen mégis nyugdíjba akarnak menni. Egy idő után a kismama búcsút vesz a munkatársaitól, átmenetileg vagy hosszabb távra. Az is lehet, hogy a leendő apuka is munkát vált, mert nem gyerekbarát az addigi munkahelye. És sorolhatnánk tovább az események láncolatát.

Megjelennek azok a sokat mondó csíkok egy teszten, vagy az orvos közli a nagy hírt. Úgy is mondhatnánk, hogy bejelentkezik a születendő gyermek: „Anyu, Apu, jövök a világotokba!” Erre pedig megérkezik a bőséges válasz:

A tartós öröm a mélységből jön, és úgy születik

A kép forrása itt található

Igehirdetés Ézs 44,21-26a alapján

Egy barlangot érzünk magunk körül. Nem vagyunk ott ténylegesen, de mégis olyan, mintha valóság lenne. A sűrű sötétségtől semmit sem látunk, így tapogatózunk. Hideg, érdes sziklát érint a kezünk. A levegőt nem akarnánk megízlelni, de a bőrünk alá is bemászik: dohos, áporodott a levegő. Az elmúlás szaga. Egy idő után mégis csökken a félelmünk. Valahogy biztonságos itt lenni. Nem menekülésként a problémák elől, hanem mintha itt történne a lényeg.

Elalszunk. Pontosabban félig-meddig alszunk. Tudjuk, hogy sok minden történik közben, de nagyon keveset fogunk fel belőle. A hánykódás, a küzdelem az érzékelhető. Tényleg félig-meddig állapot ez. Félig érezzük és tudjuk, hogy mi történik, és félig nem érezzük, és nem tudjuk. Örvényként magával ragadott és mi nem akarunk már menekülni.

Egyszer csak jön a mély álom is. A megpihenés és a boldog öntudatlanság. Aztán verőfényre ébredünk, ami a szemhéjunkon keresztül is átragyog. A sziklasírból anyaméh lett. Bement a szenvedés, a halál és az elmúlás, és ennek a mélységéből élet született. Igazi élet.

Ma a húsvét utáni vasárnapok sorában az örömről, az ujjongásról gondolkodunk. Mi így fogalmazzuk meg a középpontba állított gondolatunkat: a tartós öröm a mélységből jön, és úgy születik.

„Gondold meg, Jákób mindezeket” – így kezdi Ézsaiás próféta igénket.