Milyen más az, ha csak hírből hallottál róla!

A kép forrása itt található

Igehirdetés a Kossuth gimnázium karácsonyi műsorán Jób 42,5a alapján Miskolcon, 2018. december 21-én.

(Az igehirdetés első három részét diákok olvasták fel. Utána árultam el nekik az igehirdetési igét, és hangzott tőlem az összefoglaló és befejező rész.)

1. olvasó

Ismered azt az érzést, amikor boldogsággal tölt el az, hogy magyar vagy? Ha szívesebben születtél volna az USÁ-ba, Angliába vagy valami más, menő országba, az teljesen rendben van, mert még csak hírből hallottad, hogy boldogsággal tölthet el a tudat, hogy magyar vagy.

Amíg nem kell lemondanod róla, addig nem tudod, hogy

milyen fontos része annak, aki vagy. Amikor majd nem értik, mit jelent a névnap, rájössz, hogy jó magyarnak lenni. Amikor boldogan csodálkozol rá a világ másik felén, hogy valaki az anyanyelveden beszél, rájössz, hogy szeretsz ide tartozni. Amikor Puskás Öcsit vagy Hosszú Katinkát emlegetik Neked, dobog majd hevesen a szíved. Amikor elmondhatod, hogy a golyóstoll vagy a Rubik-kocka magyar találmány, számít majd, honnan jössz. De amikor a nemzetedet szidják Neked, miközben távol élsz tőle, akkor megérted majd azt is, hogy Te a hibái ellenére is szereted. Amikor hosszú idő után meglátod majd a repülőről felülről magyar hazádat, titokban elérzékenyülsz majd, és követed a szemeddel a jól ismert térképet. Vagy amikor meghallod a világ egy másik pontján a magyar himnuszt, másképp ver a szíved, mint itthon énekelve.

Amíg nem töltesz hosszú időt külföldön, vagy nem próbálják erővel elvenni a magyarságodat, természetes, hogy csak hírből hallottál arról, hogy milyen boldogság magyarnak lenni.

*

2. olvasó

Voltál már szerelmes? Vagy csak szeretnél az lenni? Mindenki megpróbálja leírni, de ezzel a lehetetlen célozzuk meg. Hogy lehetne szavakba önteni azt, amikor egyszerre vagy a világ legboldogabb embere, és egyszerre fáj is az, amit érzel? Hogyan lehetne körül írni azt, ami olyan mosolyt csal az arcodra, hogy képtelen vagy letörölni róla?

Ha még csak hírből hallottál a szerelemről, valószínűleg nagyon vágysz már rá. Vágyakozol arra, hogy így szeressél, és legfőképp arra, hogy viszont is így szeressenek. De az is lehet persze, hogy annyi keserűséget láttál a szerelem után hagyott romok között, hogy nem hiszel benne.

Amíg azonban csak hírből hallottál róla, olyan vagy, mint amikor ovis korodban megkérdezték Tőled, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Beszélhetsz róla, minden további nélkül gyárthatsz elméleteket és védheted a magad igazát, attól még nem lesz köze a valósághoz.

*

3. olvasó

Tanáraink közül sokaknak megadta már Isten, hogy szülők legyenek. Mi, diákok pedig, akik még előtte vagyunk, reméljük, hogy nem kapkodjuk majd el, és bölcsen kivárjuk a megfelelő időt arra, hogy gyermekünk szülessen.

Amíg nem tartunk itt, addig ugyan az a helyzet áll fenn, mint a magyarságunkkal vagy a szerelemmel kapcsolatban. Gyárthatunk elméleteket, védhetjük a magunk igazát, de csak hírből tudjuk, mint jelent szülőnek lenni.

Amíg nem tudjuk, mint jelent az, hogy a gyermek test a testünkből, és vér a vérünkből, csak hírből hallottunk a szülőségről. Amíg nem gyönyörködünk a saját gyermekünk felett órákig, ahogyan a kiságyban alszik, nem tudhatjuk, hogy mit jelent apának vagy anyának lenni. Amíg nem kell éjszakánként többször felkelnünk – éveken keresztül –, hisztit csitítanunk, vagy hasfájást kezelnünk, nem értjük a szüleinket. De addig sem, amíg meg nem hallottuk a gyerekünket egy ovis műsoron, vagy nem láttuk az arcát a karácsonyfa körül.

 *

4. olvasó

Az alapige így hangzik Jób könyvéből: „Eddig még csak hírből hallottam rólad.” (Jób 42,5a)

Mondd csak, Istennel volt-e már a lelkedben személyes találkozásod? Olyan, amikor bemutatkozott Neked. Olyan, amikor minden egyes sejtedben érezhetted, hogy szeret téged. Olyan, amikor Jézus neve nem csak egy szó volt, hanem a világmindenséget jelentette számodra.

Ha még nem volt ilyen, akkor csak hírből hallottál róla. Ez pedig természetes. Mindannyian így kezdjük. Ahogyan először csak hallunk a szeretett magyarságról, a szerelemről vagy szülővé válásról, ugyan így vagyunk Istennel és Jézussal is. Az egyik embertől ezt gyűjtjük be róluk, a másiktól azt, a sokadik személytől pedig a sokadik információt. Ezekből pedig folyamatosan egy sajátos információ-köteget gyúrunk, és mindig megvan a saját elképzelésünk róluk. Azonban ez csak elmélet az Atyaistenről és Jézusról, a Fiúistenről.

Azt szeretném a szívedre madzagolni, hogy amíg személyesen nem találkoztál vele a lelkedben, addig csak elméleteid lehetnek róla. Engedd meg ezt magadnak, kérlek, és merd feltételezni, hogy ahogyan Te sem olyan vagy, mint amilyennek mások elképzelnek Téged, úgy az Isten sem olyan!

A történelmi karácsony éjszakája már megtörtént. Nem azért ünnepeljük meg évről évre, hogy őrizzük a hagyományokat, hanem azért tesszük, hogy emlékeztessen minket arra, hogy egyszer a mi szívünk szegényes istállójában is meg fog születni ő. Egyszer a Te lelked ajtaján is bekopog majd, és bemutatkozik Neked. Istenélményt kapsz. A vele való személyes találkozás élményét.

Ha ez már megtörtént Veled, akkor valószínűleg újra és újra arra sóvárogsz, hogy olyan tisztán és egyértelműen érezd őt a szívedben, ahogyan akkor megélted. Ha pedig még csak hírből hallottál arról, hogy mit jelenthet az Istennel való személyes találkozás, akkor sóvárgást kívánok Neked! Sóvárgást, hogy hadd tapasztald meg ezt! Úgy, mint a boldog magyarságot, a szerelmet és egyszer majd a szülővé válást. Ne csak hírből ismerd őket. Ámen.